2008. december 2., kedd

kezdetek...

"Minden kezdet nehéz"- tartja a régi közhely, s ha körbenézünk a mai világban, azt látjuk, hogy ez a közhely több igazságot tartalmaz, mint valaha. Nehéz manapság valami újdonsággal előrukkolni, valami olyan dologba fogni, amelyet mások még nem, vagy nem jól művelnek. Az az ember, aki -legyen bár amatőr kezdő, vagy dörzsölt profi- fényképezőgépével nyakában járja a világot az élet szépségei után kutatva, jónéhány fotós oldalon mutathatja meg képeit, értékelheti mások műveit. Ezeknek az oldalaknak alapvető célja, hogy felhívjuk egymás figyelmét a hibákra, leírjuk, hogyan lehetett volna az adott képet jobban megvalósítani, mit és hol hibázott a fotós, mire figyeljen legközelebb, egyszóval: hogy egymástól tanulva fejlődjünk mindannyian. És persze legalább ennyire fontos cél, hogy a hibák felsorolása, kiemelése mellett bíztassuk egymást, lelket öntsünk a másikba, ha fotóstársunk kedve egy-egy rosszul sikerült kép után rosszra fordulna. A szomorú igazság ugyanakkor az, hogy ha szétnézünk a hazai fotós oldalakon, nem feltétlenül a fenti elvek köszönnek ránk vissza, illetve: maguk az elvek még vissza-vissza köszönnek, de a megvalósítás -hogy maradjak eme szójátéknál- köszönőviszonyban sincs az elvekkel. A megvalósulás szintjén azt látjuk, hogy vérig sértődött kezdők duzzognak egy-egy rosszul sikerült képre kapott kritika miatt, azt látjuk, hogy tehetséges fotósok egymást pocskondiázzák, azt látjuk, hogy a segítőkészség még nyomokban sem lelhető fel az értékelésekben. S hogy mennyire van ez jól, mindenki döntse el maga, ugyanakkor én azt hiszem: tisztelet illeti azokat a fotósokat, akik ebből a körből kilépve valami újat akarnak mutatni, illetve éppen ez a lényeg: nem újat mutatni, csupán a gyökerekhez visszatérni- vagyis a segítőkészséget, a baráti légkört magvalósítani.

S hogy ez mennyire sikerül nekik, azt majd -ahogy mondani szokás- az idő eldönti. Hasonló kezdeményezéseket látva az embernek óhatatlanul eszébe jut George Orwell örök klasszikusa, az Állatfarm c. regény, melyben a farmon élő állatok fellázadnak az igazságtalanság és a diktatúra ellen, majd pedig ők is ebbe a hibába esnek: igazságtalanok lesznek, és egy diktatúrát hoznak létre. Mindezt csak azért gondoltam megemlíteni, hogy emlékeztessem eme oldal általam tisztelt és megbecsült készítőit: minden kezdeményezés egy idő után a saját maga által képviselt értékek ellenpéldájává válhat, csúf emlékeztetőjéül annak, hogy az ember esendő lény- sajnos.

Kezdő, amatőr , ám lelkes fotósként szívből remélem, hogy ez ebben az esetben nem így fog történni, és ez az oldal nem fog a hazai fotós oldalak kellőképpen elrémisztő, szomorú sorsára jutni.

Ehhez kíván sok szerencsét, kitartást és bölcsességet Nektek:
Rakoca

Ui.: szívből köszönöm, hogy meghívtatok, hogy itt lehetek.

3 megjegyzés:

Fotóklub írta...

Kedves Rakoca!

Nagyon szépen köszönjük, hogy leírtad nekünk a gondolataidat.
Remélem hogy jól fogod magad érezni az oldalon.
Ahogy te is írtad, az idő majd eldönti hogy mennyire fog ez működni, egyet ígérhetek, mi mindent megteszünk az ügy érdekében.
Várjuk a képeidet!
Üdv:)

Irén írta...

Szia.Nagyon tetszik,amit írtál,bár picit keserű,de teljesen egyetértettem a mondanivalóddal.
üdvözöl Irén

Rakoca írta...

Szívből köszönöm, örülök, ha tetszik, Irén.
Ui.: az üdvözöl füles aranyosabb.. :-)