
Első képemmel édesapámról szeretnék megemlékezni. Amikor gyerek voltam, sokszor voltam vele a laborban (értsd: fürdőszoba), ahol a fixir, hívó és a nagyítógép segítségével készültek a fekete fehér képek. Volt, hogy elkísértem a Soproni Fotóklub találkozóira. Gyermekkori betegsége (paralízis) miatt korlátozva volt a mozgása, így elfogyott a téma, vagy a kedve, de már nem fotózott annyit. Amikor én 2000-2003-ban újra felfedeztem az immár digitális fotózást, újra megjött a kedve. A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor az első digitális kamera megérkezett. Sajnos ma már nincs köztünk.
4 megjegyzés:
Nekem már nem kell bemutatni a képeidet, hiszen te is soproni vagy.
Szeretem a fotóidat főleg ahogyan a fényekkel és a színekkel bánsz. Ebbe a fotóba is van valami, ami megfogott. Grat
Szia!
Szeretnénk üdvözölni az oldalon köszönjük hogy elfogadtad a meghívást, valamit külön köszönet jár, hogy ilyen sokat írtál a kép mellé.
Egy dolgot elfelejtettem említeni: mikor felteszel egy képet a címkéhez írd be a neved, hogy szerepelj a tartalom listában. Most én beírom helyetted.
A linkedet már kitettem.
Üdv:)
Örülök hogy itt vagy Tamás!
Üdv az oldalon! Megnéztem a honlapod is, nagyon színvonalas, remek képeid vannak!
Megjegyzés küldése