2009. január 26., hétfő

harmadik típusú találkozások...


Ez az első feltöltött képem itt- bár korábban már írogattam néhány sort, képet eddig nem tettem fel. A fotózást teljesen amatőr szinten űzöm, tudásom nagyon messze van azokétól, akik erre a blogra rendszeres jelleggel képeket töltenek fel. Hogy itt lehetek, az elsősorban a blog létrehozóinak köszönhető, s érdemük nem csupán az, hogy meghívtak ide: támogatásuk, útmutatásaik örökkön érvényes jelzőtáblákként szolgálnak saját stílusom kialakításának oly sokszor nehéz, rögös útján.

Első képem feltöltésének alkalmából tehát ezúton szeretném kifejezni köszönetemet, és hálámat Anettnek, Zorannak, Charlottenak, és persze Boasnak- szívből köszönöm, hogy mindig segítettetek, és mindig nyugodt szívvel fordulhattam hozzátok...

9 megjegyzés:

Gonzo írta...

Üdv itt az oldalon :)
Tetszik ez a kép, jó a textúra is rá.
Grat.

Sipos Szabolcs írta...

Nagyon szép, nagyon hangulatos, néznivaló fotó. Ennél több nem is kell. :)

csmb írta...

igazán tetszetős fotó!
csmb

Charlotte írta...

Szia!

A képed láttán azt érzem sikerült a fotózás művészi oldalát megragadnod, ez nagyon nagy dolog, kevés embernek sikerült.
Alkotás ként tekintek rá.
Egy kerek egész, amit órákig lehet nézegetni. Eddig azért is nem írtam, rá mert kellet idő a feldolgozáshoz.
Hangulata van, amit a rendelkezésre álló eszközökkel (utómunka) még hangsúlyosabbá sikerült tenned.
Szeretném ezután minden képedben ezt a kifinomultságot, egyediséget látni, mert képes vagy rá:)

Bakos Anett írta...

Azt hiszem minden benne van már az előttem szólók kommentjeiben, pláne abban, amit Charlotte leírt. Én is csak gratulálni tudok a képedhez, remek lett! :)

Rakoca írta...

Gonzo, coyote, csmb: nagyon köszönöm!
Charlotte, Anett: ha szerettek főzni (tudom, hogy Te szeretsz, Charlotte, és Anett sem csak gyújtósnak használja a fakanalat), akkor tudjátok, milyen érzés, amikor jól sikerül egy étel, mindenki nagyon jóízűt eszik, és azután a családtagjaitok csillogó szemmel kérik: legközelebb is ilyen finomat főzz! Ilyenkor minden önérzetes nőnek elszomorodik egy pillanatra az arca, hisz átfut a fején a gondolat: oké, ez most jól sikerült- de vajon legközelebb is képes leszek rá, hogy ilyet csináljak??? Hasonlóképpen érzek most, a példánál maradva úgy tudom ezt kifejezni: igyekszem legközelebb is a fűszereket, és a hozzávalókat legalább ilyen gondosan adagolni, s elkeverni... :-)

Kavics írta...

Itt is nagyon szeretem a hangulatát a képednek. Nagyon megfogott, szerintem remek munka!

Zoran írta...

Szia!

Erről a képről már annyi helyen annyi mindent (jót elsősorban) mondtak, hogy nehéz újat mondani.
Szerintem ezzel a képel Te egy új arcodat mutattad meg nekünk. .. hogy ez a valódi arcod, vagy sem ... nos az majd kiderül. Nekem nagyon tetszik a fotód.
Üdv. Z☼ran

Rakoca írta...

:-)
Szívből köszönöm!- itt is, sokadszorra is...