2009. január 23., péntek

Második lépés...




Másodszori megszólalásként legyen egy portré édesanyámról. Van egy olyan mondás, hogy addig gyermek az ember, míg a mama él. Hát ez az ő esetében teljesen így van. Mindig aggódik, elmondja, hogy mire figyeljek, nehogy megfázzak vagy bármi bajom essen. Anyukámat nagyon nehéz fényképezni, állandóan "beáll". Próbál mosolyogni, "szépen nézni", és ettől minden kép nagyon mesterkélt lesz. Itt megleptem, olyan gyorsan készült a kép, hogy nem volt ideje "beállni".

2 megjegyzés:

voidcontext írta...

Üdv!

Jól szerkesztett, hangulatos, kedves fotó.

Sajnos sok embernél probléma, hogy próbálnak valami olyasmit mutatni a fényképezőgépnek, ami nem igaz. Ezek az elkapott pillanatok sokkal inkább visszaadják az adott személy igazi énjét. Saját, családi fotóim közül is azok a legkedvesebbek, amelyek ilyen váratlan megmozdulások eredményei...

voidcontext

Bakos Anett írta...

Nekem is tetszik ez a portré, kedves kép, a színvilága is hangulatossá teszi. Grat!