2009. február 25., szerda


Én így látom ma Magyarországot...
Aki egyet ért az szóljon!

7 megjegyzés:

Pataki Balázs írta...

Beccszóra sokat gondolkodtam a képen, de nem tudom megfejteni hogy itt mivel is kéne konkrétan egyetérteni...

csmb írta...

Hát én arra gondoltam: hogy ma, a magyarok nagy része eljutott arra a szintre, hogy legyen akár milyen is a lehetősége és háttere, van egy szint, van egy színvonal amiből nem hajlandó engedni...meg vannak azok a dolgok, amik nélkülözhetetlenek (hisszük mi), amikhez ragaszkodunk. És ez a ragaszkodás húz a mélybe! Ez lenne egyénre bontva.
Általánosságban pedig a munka. Nem biztosítanak megfelelő körülményeket, eszközöket és a megbecsülés is elmarad amellett, hogy az utolsó bőrt is lehúzzák a munkáltatók! Remélem nem volt belemagyarázós!!! (De gondolhatunk az EŰ-re is akár.)

voidcontext írta...

Üdv!

Felkerülése után kb. 2-3 órával láttam először a képet... Úgy gondoltam, hogy nem írok rögtön, inkább később visszanézek, és megpróbálom megérteni...

Sajnos nem sikerült... A kép önmagában képes elgondolkodtatni, asszociációkra késztet, viszont a komment teljesen összezavart. Lehet bennem van a hiba, de egy kicsit belemagyarázósnak érzem, amit a fenti hozzászólásban írtál...

No offense, csak egy szubjektív vélemény.

voidcontext

csmb írta...

a magyar ember legatyásodott! ennél egyszerűbben nem tudom megfogalmazni! a hipó a leegyszerűsödött minimál életre utal a laptop meg a kötöttségekre és " fölösleges" késztetésekre.

semmi probléma nincs a véleményeddel! már megszoktam, hogy gyakran nem értenek meg...!
szia!

Bálint

Kavics írta...

Hm.. olvasom a hozzászólásokat... valami hasonló jött le a képről.
Nekem az agymosott, sterilizált (hypo) éjjel-nappal, szarért-hugyért (wc, gatya) dolgozó (laptop),
elkeseredett ember képét mutatja. :) Ez tényleg tragédia, és nagyon jellemző hazánkra.
Talán a körülményekkel egy bizonyos szint felett nincs baj, de a megbecsülés általában ezen a szinten is elmarad.

Elgondolkodtató....és egyben remek.

Bakos Anett írta...

A leírásod nélkül először nem értettem én sem a képet, ami inkább az én hibám, mert sokszor nem tudok egy kép mélyére nézni ha első megnyitáskor nem érzem azt, hogy megfogott.
Érdekesen dolgoztad fel a témát, nagyrészt egyet is értek, de van amiben nem. Szerintem nem csak a színvonalhoz ragaszkodás húz a mélybe, a gond az, hogy hiába dolgozik sok ember megszakadásig, az "alap" színvonalat sem tudja elérni, és közben azt látja, hogy bizonyos nagy emberek munka nélkül, lopással, csalással mindent elérnek. A változásokat felülről kell elkezdeni, nem alulról, a kis ember a nagyról veszi a mintát, pont mint a kisgyerek a szüleiről. Én most végzek a jogi egyetemen, és amíg tanultam sok olyan dologba is beleláttam ezzel kapcsolatban, amit azt mondom bárcsak sosem tudtam volna meg. Nem is vagyok benne biztos, hogy ebben a szakmában szeretnék elhelyezkdeni tartósan.
Persze ez ennél sokkal összetettebb probléma, de azért kommentben nem akarok egy regényt írni. :)
A kép ötletes, és jól kivitelezett, ahogy ezt tőled már megszokhattuk. :))

csmb írta...

micsoda mennyiség...:)
örülök, h tetszik!!!